A lemez két oldala – avagy mindennapi játszmáink (férfiak)

Hogyan változik a véleményünk és a viselkedésünk attól függően, hogy épp milyen szerepben vagyunk jelen egy-egy élethelyzetünkben? Másképp viselkedünk-e, amikor éppen apaként, férjként vagy főnökként mondjuk meg a „tutit” ugyanarról a dologról?
A szórakoztató, ám sokunk számára nagyon is ismerős jelenetek között pszichológus szakértőt kérdezünk arról, mi minden rejlik a humoros történetek mögött, milyen szerepeket veszünk magunkra és hogyan hozhatjuk ki belőlük (vagyis magunkból) a legjobbat.
Az esten Janikovszky Éva „A lemez két oldala” című kötetének képzeletszínházi változatából hangzanak el részletek, amelyet Tollár Mónika rendezett.
Az írónő férfialakjait Bánki Gergely és Mészáros Tibor keltik életre.

Szakértő vendégünk: Geist Klára
tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta, szexuálterapeuta.
Moderátor: Szám Kati, a Képmás főszerkesztője

A rendezvényen való részvétel előzetes vagy helyszíni regisztrációhoz kötött.
REGISZTRÁCIÓ: https://kepmas.hu/kepmas-est/a-lemez-ket-oldala-avagy-mindennapi-jatszmaink-ferfiak

Belépő egy Képmás magazin, amely a helyszínen is megvásárolható.
További információ: + 36 1365 1414 | szerkesztoseg@kepmas.hu

Az esemény facebook linkje

Hallgasd meg az új együttélési formákról szóló kerekasztal beszélgetésünket, amelyben Geist Klára pszichológus is részt vesz!

” Munkám során ötvözöm az érzelmi megközelítést és a gyakorlati lehetőségek feltárását. Ennek eredményeként fejlődhetsz, önbizalmadban megerősödsz és hatékony módon, önállóan oldod meg élethelyzeteidet.
Párterapeutaként azt vallom, minden ember érzelmi biztonságra vágyik.
Ebben nincs különbség nők és férfiak közt. Párkapcsolati formák sokaságán át keresgéljük az érzelmi biztonságot, amelybe születtünk, hisz ez emberi természetünk része.”
@parterapia

Geist Klára biztosan ott lesz velünk az NLCafé Női válaszutak Konferencián!
És te?
Női válaszutak konferencia programot itt találja
Az esemény facebook linkje

Eredeti megjelenés: pszichoforyou.hu
Interjú a pszichforyou-n, a munkámról és rólam

Nem csupán az ünnepek alatti intenzív együttlét, na meg az újévi fogadalmak, de a téli lecsendesülés miatt felerősödött belső lelki folyamatok is tehetnek arról, hogy januárban megnő az érdeklődés a párterápia iránt.  De mikor és miként érdemes szakemberhez fordulni? Erről, illetve a párterápia pontos céljairól Geist Klára, párterapeuta, szexuálpszichológus mesélt nekünk.

„Minden évszakban akad valami apropó, amely előhoz gondolatokat, vagy épp problémákat a párkapcsolattal összefüggően. Tavasszal az ébredő természet tesz aktívvá, nyáron a közös nyaralások, ősszel a gyerekek iskolai problémái irányítják a figyelmet a családi gondokra. A tél a befelé fordulás időszaka, valamint az ünnepekkel járó év végi hajtás után elfogyhat az erő ahhoz, hogy valaki segítség nélkül lépjen tovább a problémákból” – véli szakértőnk. Geist Klára hangsúlyozza: végső soron mindegy, hogy a meleg vagy hideg idő ösztönöz a változtatásra, a lényeg a belső motiváció. Anélkül ugyanis nincs eredmény: kényszeríteni senkit sem lehet.

„Közismert tény, hogy a nők monitorozzák inkább a kapcsolatok érzelmi légkörét, így ők az apróbb változásokra is érzékenyek, míg a férfiak a válságra reagálnak. Tapasztalatom szerint az erősebb nem is nyitott a párterápiára, viszont csak akkor fogalmazzák meg az igényt, amikor már nagy gond van” – magyarázza a pszichológus. Hozzáteszi: praxisában is sokszor előfordult, hogy a nő már egy-két éve kezdeményezte volna a párterápiát, ám a férfinak kellett egy erőteljes jelzés, a hűtlenség vagy az ultimátum, hogy észrevegye a bajt.

Gyakori tévhitek és konfliktusok

Megesik, hogy valaki a párterápiáról alkotott téves elképzelések miatt nem akar belépni a rendelőbe. „Sokan érvelnek azzal, hogy nem akarják kiteregetni a családi szennyest, pedig általában ezeknek a titkoknak a megbeszélése során kiderül, nem is olyan sötétek, mint azt az érintettek hitték. Tévhit továbbá, hogy a párterápia konfliktuskezelés: ugyanis a veszekedések mögött legtöbbször érzelmi akadályok vannak, és ezeket kell terápiásan feldolgoznunk” – fejti ki Geist Klára. Aki pedig azért ódzkodik szakemberhez fordulni, mert attól fél, hogy megmondják neki, mit tegyen, szintén, rosszul következtet.

„A párterápiában a résztvevők igényeiket kimondva és tudatosítva, a szubjektív nézőpontokat figyelembe véve fogalmazhatják meg, hogyan tudnak kiépíteni tartalmasabb kapcsolatot. A terapeuta nem csodatévő: nem ő adja két kézbe a megoldást. Előfordul, hogy a gondok feldolgozása után kiderül: az új út az elengedés. Ekkor a terápia átfordul a továbblépésben való támogatásba”

–mondja a pszichológus, aki hozzátette: különösen fontos lehet a párterápiás segítség a gyermekek miatt, hiszen ilyenkor a kapcsolatot szülői együttműködéssé kell átstrukturálni.

A leggyakoribb gondok a közös vagy egyéni életszakaszváltásokhoz köthetőek, amikor a pár régi megoldási stratégiái már nem működnek: így például az esküvői döntés, a gyermekvállalás, a hűtlenség, a kiüresedett kapcsolat, a nem kielégítő szexuális élet, az állandó veszekedés, vagy épp a közös némaság ösztönző a segítségkérésben.

Mikor nem lehet párban segíteni?

A terápiának tehát akkor is van értelme, ha nem a közös jövő a végkifejlet, akadnak azonban helyzetek, amikor nem lehet eredményes az együttes munka. „Ha a pár tagjai nem döntöttek még egymás mellett, akkor nem működhet a párterápia. Például, ha harmadik-negyedik felek kerülnek a kapcsolatba, és a házasok hagyományos módon szeretnének együtt lenni, mégsem változtat egyikük sem a fennálló helyzeten. Emellett az is kétségessé teszi a párterápiát, ha a> baj van a párommal, őt kell megváltoztatni <– hozzáállás az uralkodó” – fűzi hozzá a pszichológus.

Amennyiben ugyanis az egyik fél tartósan nem látja a saját részét, kapcsolati szerepét, és folyamatosan a partnerét hibáztatja, célszerűbb az egyéni terápia. Ilyenkor legtöbbször személyiségzavar van a háttérben. A szakember pontosan tudja, mi segíthet igazán: így lehetséges, hogy végül döntésmenedzsment, tanácsadás, vagy a különélés előkészítése lesz a folyamatból.

„Optimális, ha a párterápiába jelentkezők önmaguk miatt is akarnak fejlődni, ezzel jöhet létre ugyanis a valódi érzelmi bevonódás, amikor még a teljesen kihűlt kapcsolat is visszahozható a mélyből” – hangsúlyozza Geist Klára.

Milyen a hiteles párterapeuta?

Magyarországon a családterapeuták, párterapeuták egyetemi végzettségű szakemberek, akik 6-8 évig tanultak, mielőtt dolgozni kezdtek ezen a területen. Hivatalosan a Magyar Családterápiás Egyesület képezheti őket: a kiképzett szakemberek nyilvános listája megtalálható a www.csaladterapia.hu oldalon.

„Sokat lehet ártani azzal, ha nem hozzáértő foglalkozik egy párral. Gyanús, ha nem legális a szolgáltatás, például nincs a helyszínen kiírva. A végzettséget igazoló okmányokat a legtöbb helyen kiteszik, ha nem, jogunk van kérni. Emellett, ha személyre szabott tanácsadás helyett az illető általánosságokat mond, netán személyes példákat mesél, esetleg árukapcsolást vélünk felfedezni, akkor érdemes továbbállni” – figyelmeztet szakérőnk.

És hogy emberileg mi jellemez egy párterapeutát? Ahogy a pszichológus mondja: nagyon fontos a rendszerszemlélet, az önismeret, valamint a személyes stabil háttér, a hobbi, a feltöltődés, hogy a szakember szakmailag minél többet, jobbat tudjon adni. „Ha a saját példámról beszélhetek: számomra az érzelmes, egymásra figyelő családi légkör adta az indíttatást: a szüleim is gyógyítók. A türelmet, a kíváncsiságot a pácienseim felé is igyekszem sugározni, és bízom benne, hogy ezt érzik a hozzám fordulók. Az egyik legszebb munka az enyém: visszaadni a párkapcsolati elégedettséget. Amikor két ember odajön egy válság idején, összezavarodva, majd 2-3 hónap múlva erőforrásaik birtokában és önállóságukat visszanyerve állnak tovább…” – teszi hozzá Geist Klára.

Többen írtok nekünk párkapcsolati kérdésekben. Gyakran kiderül, hogy problémáitok abból fakadnak, hogy nem tudtok párotokkal őszintén és mélyen beszélgetni. Ahogy múlik az idő, az első szenvedély elhamvadásával a pár tagjai közti eszmecsere elsekélyesedik, a kapcsolat kiürül.
Mit tehettek azért, hogy ne így történjen?

Egy „hagyományos” étterem-kávézóban ücsürögtem ebédidőben (ritka alkalom). Egyik asztalhoz fiatal pár telepedett. Beszélgetni kezdtek, miközben ebédjüket várták. Egyszer csak megcsörrent a lány mobiltelefonja, nem sokkal később a fiúé is. Ki-ki a saját telefonbeszélgetésébe merülten megebédelt, majd mobillal a fülükön távoztak. Szerintem meg voltak róla győződve, hogy „együtt” ebédeltek!

15-20 évvel ezelőtt, ilyen típusú „zavaró tényező” még elképzelhetetlen lett volna! Oly korban élünk, mely a lehető legrosszabb feltételeket nyújtja a szerelmek szövődése és a párkapcsolatok fejlődése számára. Sokat olvashatunk a gazdasági kényszer, a rohanó életvitel és a szabadidőnket átszövő tömegmédiumok hatásairól, melyek szinte észrevétlenül növelik a lelki távolságot a párok, családtagok között.

A pszichoterapeuták, párterapeuták a „kommunikációs szakadékot”, a ki nem mondott gondolatokat, a párok „szótlanságát” tekintik a kapcsolatok kiürülése, megszakadása legfőbb okának. Gyakori, hogy a pár tagjai által rejtettnek vélt hiányosságok csak akkor kerülnek felszínre, amikor a kapcsolatban elmagányosodott felek megbetegedését okozzák.

Valószínűleg mindenki ismeri az alábbi „szakállas” viccet: Reggelinél ül a két öreg s az asszony, szokásától eltérően a kettévágott zsemle felső felét veszi el. A férj rácsodálkozik: „Azt hittem, az alsót szereted! Mire az asszony: ” Igazság szerint, azért mondtam le mindig a felső részéről, mert azt hittem, az neked ízlik jobban.” Mire a férj:” Én meg a te kedvedért ettem mindig a felsőt, pedig az alsót jobban szeretem!”

A nem beszélgető pároknak bizony, gyakran a legjobb dolgokról kell lemondaniuk, nagy árat fizetve ezzel „szótlanságukért”.

A szerelem hajnalán mindenekfeletti érzésként átéljük az egymás iránti vonzalmat és érdeklődést. Egyre többet akarunk megtudni párunkról. Bizonyos idő elteltével azonban gyakran csökken az egymás iránti kíváncsiság s az elmélyült beszélgetésekre szánt idő. A pár tagjainak fejében hamis bizonyosság alakul ki, az úgynevezett „közös hullámhosszról”. A közös hullámhossz tévhitében sok pár megspórolja az őszinte és mély beszélgetésekre szánt időt. Hiszen a társamnak „tudnia kéne még a kimondatlan gondolataimat is” . E reményben csalódva, egymást félreértve, egyre kevesebbet beszélgetnek. A csalódottság haragot és további némaságot szül. A pár tagjai egyre kevésbé igazodnak egymáshoz, mely tovább fokozza az egymás iránti dühöt. Ez megbénítja az erotikus vágyakat s szexuális problémák forrása is.

…Így alakulhat ki az a társas magány, mely a kapcsolat teljes kiürüléséhez vezet.

Hogyan óvhatjátok meg kapcsolatotokat?

Érdemes leszámolni a „közös hullámhossz” hamis illúziójával.

Fogadd el, hogy Te és párod különálló személyiségek vagytok. Folytonosan változtok és fejlődtök. Ezért rendszeresen, őszinte és mély beszélgetések során, egymásra figyelve mondjátok el társatoknak amit gondoltok és éreztek. Egy ilyen tartalmas beszélgetés „önarcképek” cseréjének is tekinthető.

Az egymás iránti kölcsönös bizalom, nyitottság és kíváncsiság élteti ezeket a párbeszédeket.

Így beszélgetni csak zavartalan körülmények között lehetséges. Érdemes az ilyen beszélgetésekre heti rendszerességgel egy-másfél órát szánni. Üljetek le egymással szemben úgy, hogy jól lássátok egymás arcát. Tehát mobil, chat, sms nem alkalmas ilyen típusú eszmecserére!

Gyakran hiszik azt a párok, hogy ők bizony „eleget” beszélgetnek. A beszélgetések tartalma azonban gyakran csupán napi ” szervezési kérdésekre”, felületes dolgokra korlátozódik. Az egymást szeretők rendszeres, elmélyült beszélgetése saját érzéseikről, élményeikről szól.

Az ilyen típusú beszélgetések elmélyítik a „bimbózó” kapcsolatot, de párkapcsolati zavar esetén is segíthetnek a problémamegoldásban.

Az egymásra figyelés és párbeszéd jutalmaként feléled és felerősödik a kapcsolatban a szenvedély és erotika.

Végre, olyan megfigyelésre jutottak a kutatók, ami nagyon közel áll a harmonikus kapcsolatban élők tapasztalataihoz, hisz hétköznapjaik része. A többiek előtt pedig érdemes felfedni a titkot, tudományos tapasztalatokkal is alátámasztva.

Nincsen recept. A tartós kapcsolat napról napra gyakorolt viselkedéselemekre épül. Szerencsére ezek tanulhatóak. A legtöbb kapcsolatban 2 – 3 év elteltével, csökken az elégedettség és a szenvedély hormonkoktéljának kimerülésével hanyatlik, majd véget ér a kapcsolat. A hosszútávú párkapcsolat megőrzésének kulcsa – a kedvesség és odafordulás. Mit is jelent ez?

A üzenet világos: Ha tartós, elégedett kapcsolatban akarsz élni, akkor gyakorold a kedvességet, mert az harmóniát teremt a kapcsolatban. Ha pedig odafordulsz társadhoz megélitek, hogy milyen értékesek, érdekesek vagytok egymás számára.

A kedvességről gondolkodva, sokaknak a „szeretetnyelv” jut eszébe, pedig nem az ajándéktól vagy érintéstől függ a kölcsönös gyengédség. A kapcsolat gerincét inkább az érdeklődő odafordulás, törődés adja, az a légkör, amit a pár tagjai napról napra megteremtenek a kapcsolatban. Az ajándék, érintés, intimitás, jó szex, ennek csak következménye.

John Gottman és Robert Levenson kutatók 1986-ban a Washington University-n felállított „szerelmi laboratóriumukban” friss házasok párkapcsolatát vizsgálták. Megkérték őket, hogy beszéljenek viszonyukról, találkozásukról, konfliktuskezelésükről és emlékeikről. Közben elektródák közvetítették élettani működéseiket ( vérnyomásukat, szívritmusukat, verejtékezésüket.) Ezután hazaküldték a párokat és 6 év múlva vizsgálták őket újra.

A korábban mért élettani mutatók szerint, a párokat 2 csoportra osztották a kutatók „ mesterekre” (masters ) és „rombolókra” ( disasters ). Mint kiderült, a korábban mesterek közé sorolt párok, 6 év után is boldogan éltek, míg a rombolók, boldogtalan házasságukban sínylődtek vagy elváltak.

Mi lehet a különbség? Az romboló párok – bár az interjú alatt látszólag nyugodtak maradtak – élettani mutatói nyugtalanságot, idegességet jeleztek. Több ezer pár 6 éven túli vizsgálata alapján, Gottman megállapította, hogy minél nyugtalanabbak, idegesebbek egymás mellett a pár tagjai, annál inkább megromlik hosszú távon a kapcsolatuk. Mindenki nyugalomra vágyik, felnőttkori tartós kapcsolatában.

Lélektani értelemben ez mit jelent? A partner környezetében megélt nyugtalanság, állandó stresszforrás a hétköznapokban, amitől a szervezet, harcoló vagy menekülő ( fight – or – flight ) üzemmódra kapcsol. Amikor a kapcsolat pozitív aspektusairól beszéltek a pár tagjai, akkor is tartottak partnerük kritikájától és felkészültek a támadásra. Ez az növeli az egymás iránti agressziót a kapcsolat mindennapjaiban.

A „mesterek”, akik nyugodtak egymás mellett, követik egymás mondanivalóját és értő odafordulással viseltetnek egymás iránt. Itt nem kellett támadástól tartani. Mivel a hétköznapokban is szabadon áramlanak érzelmeik, több a melegség és meghittség, a konfliktusokat is hatékonyabban rendezik ebben a légkörben. Nem kell sérüléstől tartani és adott a békülés lehetősége.

Gottmann 1990 – ben, 130 párt hívott meg egy panziószerű helyre, amit szintén a Washingtoni Egyetemen rendezett be. Pihenés közben akarta megfigyelni, hogyan jelenik meg a partnerek közti meghittség és szeretet.

A párok miközben szabadidejüket töltötték, különböző közeledési lehetőséget kínáltak egymásnak, amikor odafordultak partnerükhöz, valami miatt. Az ilyen „nyitási” próbálkozásokhoz való viszonyulás, odafordulás befolyásolja azt, hogy az évek során a kapcsolat fejlődik vagy sorvad.

Ha valamilyen megszólításra, pl. „ Nézd azt a szép madarat! „ a partner félbehagyja pl. az olvasást és odafordul párjához, netán néhány szót váltanak, az egyszerűen annyit jelent, hogy figyelmet, érdeklődést tanúsítanak a másik iránt.

Ez az „odafordulás” vagy „elfordulás” befolyásolja hosszú távon a párkapcsolat fejlődését. A vizsgálat után, 6 év múlva, azok a párok éltek együtt, akik a meghittséghez vezető, kölcsönös figyelmet, odafordulást megadták egymásnak. Kielégítve ezzel egymás érzelmi igényeit.

A tartós kapcsolat egymás melletti nyugalomra, kölcsönös elismerésre, egymás iránti érdeklődésre és dicséretre épül. Egymást megnyugtató légkörben a konfliktusok is máshogy rendezhetőek. A romboló kapcsolatban, egymás hibáinak felhánytorgatása, támadás és kritizálás a folyamatos stresszforrás. A konfliktus parttalan és nem tudják egymást megnyugtatni. Ez károsítja az intimitást is.

Ráadásul öngerjesztő ez a negatív spirál. Aki a partner hibáira fókuszál, elmulasztja a pozitív jelek 50%-át és akkor is hibát lát, amikor nem lenne oka erre.

Az elfordulástól , figyelem hiányától a partner értéktelennek és láthatatlannak érzi magát a kapcsolatban. Erősödik az önvád és romlik az önbecsülés, a szeretet és meghittség eltűnik a kapcsolatból.

A kedvesség és odafordulás a tartós kapcsolat összetartója. Öngerjesztő folyamatként hat. Minél inkább szerethetőnek és elismertnek érezzük magunkat, annál több kedvességet és figyelmet adunk, főleg a számunkra fontos embereknek.

A „kedvesség” nem tekinthető fix vonásunknak, „vagy van, vagy nincs” alapon. Tanulható és gyakorolható viselkedés. Természetesen, bizonyos személyiségvonások, pl. az „együttműködési készség”, „lelkiismeretesség” erősítik. Minél többet tapasztaltuk gyermekkori családunkban, környezetünkben, annál inkább rendelkezünk vele. Aki nem ennyire szerencsés, az párkapcsolatában gyakorolhatja! Tükör reakcióként, partnered viselkedését is befolyásolja, így válik kölcsönössé.

A kedvesség nem a negatív érzelmek hiányát vagy elnyomását jelenti. Azt befolyásolja, hogy úgy fejezd ki dühödet, elégedetlenségedet, hogy az ne legyen romboló párodra nézve. Kerüld a kritikát és negatív minősítést.

Aki frusztráltnak, értéktelennek érzi magát egy párkapcsolatban, állandóan a negatív dolgokat monitorozza s így elmulasztja a pozitív gesztusok legnagyobb részét észrevenni. Általában félreérti partnere reakcióját vagy viselkedését, mert eleve rosszat feltételez, támadástól tart. Ez be is szűkíti figyelmét. Így működnek a „romboló” párok. A „mesterek”, pozitívan gondolkodnak önmagukról és párjukról, képesek arra, hogy partnerük érzéseiben és viselkedésében felfedezzék a jó szándékot.

Például, a párod késését tulajdoníthatod ismétlődő hibának vagy önbecsülésed megsértésének, a negatív légkörű kapcsolatban. Ha jó érzéseitek vannak egymás iránt, akkor feltételezed, hogy a körülmények miatt késett, nem azért, mert Téged semmibe vesz. Ha a pár tagjai pozitívan értékelik egymást és jó a mindennapi légkör, az még a konfliktusok élét is elveszi.

„Néha a helyes viselkedés is balul sikerül. Érdemes a szándékot értékelned” – mondják a kutatók. Hiszen senki nem akarja önmagát „rossznak” érezni.

Az odafordulás, nem csak a hétköznapi interakciókból áll, hanem az öröm, a jó hírek megosztásából is. Sok együtt élő párnál, a beszélgetések tartalma eltolódik a rossz hírek, bosszúságok, napi gondok megoldása felé. A „romboló” párok képtelenek együtt örülni. Ha jó hírt közöl a partner, pókerarccal reagálnak, gyakran a rossz légkör, féltékenység, versengés miatt is. Sok ilyen típusú kapcsolatban az egyik fél inkább legyengül vagy megbetegszik, mert csak így kaphat figyelmet a párjától.

Közhiedelem szerint fontos, hogy egymás mellett legyünk a bajban. A tartós kapcsolat szempontjából még fontosabb, hogy érdeklődést tanúsítsunk, amikor rendben vannak a dolgok. A közösen megélt öröm az egyik összetartó erőforrás.

Shelly Gable és munkatársai (2006) fiatal pároknál figyelték meg, hogyan reagálnak egymás jó híreire. Négyféle stratégiát különítettek el: passzív romboló, aktív romboló, passzív építő, aktív építő.

Például a párod közli: „Felvettek az iskolába!”

„Passzív romboló” viselkedés, a közlés figyelmen kívül hagyása. „ Nem fogod elhinni, velem mi történt tegnap…Ajándék pólót nyertem! „

„Passzív építő” reakció, ha a pár ugyan meghallja a közlést, de érzelmileg kívül marad. „ Nagyszerű, Kedvesem! „ – és visszafordul a számítógéphez.

„ Aktív romboló” megnyilvánulásnál, azonnal megkérdőjelezi a párja örömét: „ Biztos, hogy bírni fogod? Nem kerül túl sokba? „

A fenti három azonos a Gottman féle „elforduló” viselkedéssel. Romboló pedig azért, mert megnyugtatás helyett, aggódást kelt.

„ Aktív építő” , ha a pár teljesen a másik felé fordul és szívből örül . „ Nagyszerű, gratulálok! Milyen tárgyakat fogsz felvenni? „ Egyedül ez a viselkedés kedves és építő, odafordulás a partner felé, lehetővé téve, hogy együtt örüljenek és megéljék az élményt. A párok későbbi vizsgálata során, Gable arra az eredményre jutott, hogy csupán az odaforduló, „aktív építő” viselkedést gyakorló párok voltak képesek tartós kapcsolatra. Egyedül ez a reagálás biztosította a kapcsolat minőségét, elégedettséget és kellő intimitást.

A legtöbb kapcsolatban, 2-3 évig tart az elégedettség. Ez a szimbiotikus, „egymás bőre alá bebújós”, sóvárgós” szakasz vége, mely később a kapcsolat hanyatlásához is vezet.

A tartós kapcsolat két önálló, felnőtt ember összetartozása, akiknek megvan a saját élete is, ugyanakkor párjuk felé kedvességgel, érdeklődéssel fordulnak, napról napra. Értékesnek találják egymást. Ez a pozitív légkör segíti át őket a megoldandó élethelyzeteken, konfliktusokon és ez teszi lehetővé az közös örömök élményét is. Így alakul erogén zónává a teljes párkapcsolat.

A kísérletek leírását itt elolvashatja.

Egyes statisztikák szerint a házaspárok egynegyede elszenvedi a hűtlenség okozta kapcsolati krízist, ám nem mindig sikerül a bizalomvesztést feldolgozva túljutniuk a kapcsolat válságán.

Magyarországi statisztikák szerint (Median 2008), a félrelépések aránya növekvő tendenciát mutat. Míg 1996-ban a válaszadók 7%-a vallotta be, hogy megcsalta aktuális partnerét, ez az arány 2008-ban 19%. A férfiak háromszor olyan gyakran csalják meg partnerüket, mint a nők.

A férfiak szexuális viselkedését figyelembe véve, az erősebbik nem hűtlensége gyakran csupán szexuális kaland, míg a nők jobban megfontolják mielőtt félrelépnek, és nagyon gyakran érzelmi alapon teszik.

Még manapság is sokan úgy vélekednek, hogy a hűtlenség terhét egyetlen párkapcsolat sem képes elviselni s a legjobb megoldás a szakítás, válás.

Mielőtt azonban fejjel rohannátok a falnak egy félrelépés miatt, érdemes a szakemberek véleményét megfontolnotok. A család, a barátok és egy jó párterapeuta támogatásával sok pár képessé vált már arra, hogy túljusson a hűtlenség okozta krízisen és feldolgozza. Kapcsolatuk megerősödött, fejlődött és ellenállóbbá vált a megpróbáltatásokkal szemben.

A hűtlenség oka

Vajon miért válik valaki hűtlenné? Hogyan lehet feldolgozni egy félrelépést a kapcsolatban? Egyáltalán fel lehet e dolgozni vagy szakítani kell?

Sok különböző oka lehet, amiért belép „a harmadik” a kapcsolatba. Néha csak egy megfontolatlan pillanatnyi eltévelyedés – elégedetlen vagy meglévő kapcsolatoddal s egy csábító helyzet vagy néhány pohár bor hatása alatt elveszted a kontrollt. Az alkalmi kapcsolat tovább folytatódik, ha valaki keresi a párkapcsolatából hiányzó érzelmi közelséget vagy arra vágyik, hogy valaki jobban odafigyeljen rá és vonzónak tartsa.

De bármi is a hűtlenség oka, az amúgy is meggyengült kapcsolatot pusztítja, mérgezi.

Kevés dolog rombolja jobban az önértékelést, a bizalmat és önbizalmat, mint a hűtlenség. A megcsalt személy megkérdőjelezi korábbi értékeit, kapcsolatába és partnerébe vetett hitét. Aki félrelépett, az pedig gyötrődik a Titoktól és bűntudattól.

Mindkét fél sokat szenved. Gyakran sírnak vagy képtelenek koncentrálni fontos dolgokra, zaklatottak, hangulatuk labilis. Gondolataik beszűkülnek a megcsalás tényére. Ezzel kapcsolatos érzéseik zűrzavarosak.

Mérlegen a hűtlenség

A félrelépés kiderülése utáni kezdeti megrázkódtatást követően, mindkettőtöknek tanácsos megvizsgálni, átgondolni kapcsolatotokat. Vajon mi vezetett a megcsaláshoz és miért tartotok most itt?

Ha kapcsolatotokat valóban MINDKETTEN rendbe akarjátok hozni, akkor a következőket tehetitek.

– A megcsalt félnek is el kell fogadnia azt a tényt, hogy a félrelépés bekövetkezéséhez ő is hozzájárult így vagy úgy. Tedd fel párodnak és önmagadnak a kérdést, Te vajon mivel járultál hozzá eltávolodásotokhoz? Fontos, hogy mindenki átlássa a „saját részét” a kapcsolat megromlásában.

– A külső kapcsolatot azonnal le kell zárni. Aki nem képes szakítani a „harmadikkal”, az még nem döntött meglévő kapcsolata mellett. A külső kapcsolat léte pedig mérgezi, ellehetetleníti a meglévő kapcsolatot. Nem lehet úgy párkapcsolatot építeni, hogy fél lábbal az ajtón kívül vagy.

– Tudnod kell, hogy ingadozó érzelmek, hegyek és hullámvölgyek jellemzik a félrelépést követő időszakot. Ez teljesen normális, el kell fogadni.

– A megcsalt félnek joga van kérdezni és megfelelő válaszokat várnia, elveszett bizalmának helyreállítására. Ha túl sok a Titok és a megválaszolatlan kérdés, ez akadályozza a kommunikációt a pár tagjai között.

– A hűtlenséget követően igen gyakori a gyanakvás, bár a hűtlen fél ezt gyakran igazságtalannak érezheti. Mindent meg kell tenni a kölcsönös sértettség csökkentéséért.

– Meg kell próbálni új jövőképet építeni és komoly elkötelezettséget vállalni egymás iránt, bízva abban, hogy több félrelépés nem fog történni.

– A megcsalt személynek valószínűleg több idő szükséges a hűtlenség feldolgozásához. Míg a hűtlen fél annyira igyekszik a múltat a háta mögött hagyni, hogy ezt nem érti, rosszul érinti őt. Sok türelem szükséges az ilyen fáziskésések elviseléséhez.

– A hűtlen fél jól teszi ha átgondolja és megosztja párjával, mire van szüksége a jövőben ahhoz, hogy elkerülje a kísértést.

– Ha megegyeztek abban, hogy a komolyan veszitek kapcsolatotok újjáépítését, akkor kölcsönösen át kell gondolnotok néhány kérdést. Vajon milyen hibákat kéne felszámolni ahhoz, hogy elkerüljétek párkapcsolatotok meggyengülését és a hűtlenséget? Mire van szükségetek a kapcsolat megerősödéséhez? Mi az, ami korábban hiányzott hétköznapjaitokból?

– A párterápia segít, hogy a bizalomvesztést feldolgozzátok, a kapcsolat jövőképét felvázoljátok, a kommunikációs gátakat leküzdjétek.

Amikor nincs remény

Ha mindent megtettetek azért, hogy kapcsolatotok rendeződjön, ám a mérleg mégis negatív, akkor érdemes a szakítást fontolgatni.

Figyelmeztető jel lehet, ha a krízis lecsengése után is sokat veszekedtek, a múltat állandóan felhánytorgatjátok és nem vagytok képesek egymást elfogadni. Ha a kapcsolatot eluralja a harag, sértettség és bizalmatlanság, akkor tényleg a különválás a legjobb megoldás.

Ismétlődő hűtlenség

Ha újabb félrelépések mérgezik a kapcsolatot, akkor valóban nincs közös jövő. Ha a békülést követő „mézes hetek” után újra félrelépsz vagy párod hűtlenkedik, akkor tényleg értelmetlen a kapcsolat jövőjéről gondolkodnotok.

Az érett, felnőtt ember képes eldönteni, kivel akar élni. E döntésben nincs mentség! A „harmadik” tartós jelenléte, még a nyitott házasságokban élők szerint is megmérgezi, rombolja a párkapcsolatot.

Egy párkapcsolat ápolására akkor érdemes időt és energiát fordítani, ha valóban MINDKETTEN akarjátok .

Amikor a hűtlenség építő…

Paradoxonnak tűnhet, mégis, ha a pár túljut a félrelépés okozta krízisen, akkor a „háromszög helyzetek” akár a párkapcsolat megerősítői is lehetnek.

Ha a hűtlenséget vészjelnek tekintitek, mely felhívja a figyelmet a kapcsolat meggyengülésére és hibáira, akkor a félrelépés szövetségetek feltámasztója is lehet.

A pár tagjai, ha képesek a hűtlenséget feldolgozni, a kapcsolat „gyógyítása” során közelebb kerülnek egymáshoz. Rádöbbenek, milyen értékes számukra meglévő kapcsolatuk és a Társuk.

Bár kezdetben nehéz hinni abban, hogy életetek ismét visszazökken a normális kerékvágásba, mégis érdemes megpróbálkozni a párkapcsolat rendezésével.

Geist Klára írása