Sokan ringatják magukat abban a téves hiedelemben: „Párom majd „megjavul”, megváltozik. Nos, ki kell, hogy ábrándítsalak. Egyáltalán nem biztos, hogy Ő is ezt akarja. Elfogadott tény, hogy egy párkapcsolatban történhet fejlődés, változás, az egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás, megértés jegyében. Erre épít a párterápia. Ha azonban úgy érzed, nem tudod társadat elfogadni olyannak amilyen, nem kívánhatod tőle, hogy „kicserélődjön”. Mindkettőtökre érvényes egymás önálló személyiségének kölcsönös tiszteletben tartása. Biztos, hogy jó társ számodra az az ember, akitől gyakran várod, hogy valaki „Más” legyen?

A következő gyakorlati tanácsokat célszerű megfontolnod, mikor felmerül benned a szakítás gondolata:

Próbáld megbeszélni pároddal, mi okoz számodra gondot a kapcsolatban. Közhely, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, a pár tagjai közti őszinte beszélgetés fontosságát.

Mivel párod különálló személyiség, nem kívánhatod tőle, hogy a „te fejeddel gondolkodva” tisztában legyen azzal, mi a problémád a kapcsolatban. Oszd meg vele!

A beszélgetés egyben „teszteli” párod hajlandóságát a változtatásra. Vajon neki mi okoz gondot, érti e a te problémáidat és hajlandó e közösen változtatni?

Együttélő párok esetén, ha nem igazán tudjátok, „hányadán álltok egymással”, a szakítási döntés meghozatalában segíthet a próba- különélés. Ez fogalom a házassági tanácsadók gyakorlatából származik… A próba-különélés megszakítja a pár hétköznapi konfliktusait, a pár tagjai „levegőhöz jutnak” s így mindketten higgadtan átgondolhatják egymáshoz fűződő viszonyukat, tisztázhatják érzelmeiket.

Ha mindent megpróbáltál és „menthetetlennek” érzed párkapcsolatod, akkor viszont semmi okod nincs rá, hogy megromlott kapcsolatodban maradj.

Az érett szakítási döntés jele, ha vállalni tudod érte a felelősséget.

Sokan, csak amiatt halogatják a kapcsolat végleges megszakítását, mert nincs kedvezőbb partner a láthatáron. Ne verd át Önmagad! Korábbi kapcsolatod lezárásával nyithatsz csak kaput új partnered számára!

A szakítás természetes fejezete a párkapcsolatnak, bár aktuálisan tragédiának érezheted. Életünk egy része a párkeresésről szól s ebben a szakítás is benne van.

A megromlott párkapcsolat lezárása pozitív fordulatot hozhat életedben. Nyitánya lehet valami újnak, jobbnak, változásnak.

Gazdagodik személyiséged, megtanulsz élethelyzeteket megoldani, megélt kapcsolataid tanulságainak eredményeként.

Ezért a szakítást, a kapcsolat lezárását megkönnyítheti mindkét fél számára, ha meg tudjátok fogalmazni, ki miért lép ki a kapcsolatból. Ez nem egyenlő azzal, hogy szerinted „a Másik miben hibázott”!

Több kutatás foglalkozott a szakítást követő lassú alkalmazkodási folyamat fázisaival. Ez az időszak szakításnál akár 1 év is lehet, míg válás esetén a teljes alkalmazkodáshoz közel 3 év szükséges.

A szakítást követő néhány napban szinte el sem tudod hinni, hogy ilyesmi veled megtörténhet, a tagadás, elhárítás jellemző. Ezt később a kétségbeesés váltja fel, lehangoltság és reménytelenség érzés lesz úrrá rajtad. A harag és düh, a volt partner és a világ iránt szintén jellemző érzések a szakítást követő hetek, hónapok során. Hosszabb időszak, akár fél év elteltével a lehangoltság, deprimáltság, önvád még mindig megnehezíthetik mindennapi közérzetedet. Lassacskán azonban újra megtalálod önmagad, örülni tudsz, tervezel és nyitottá válsz az új kapcsolatra.

Nem véletlen, hogy a szakítást, válást követő időszak érzelmi fázisai a gyászéhoz hasonlatosak. Igen, a partner elvesztését, a párkapcsolatot ugyanúgy meg kell siratni, el kell gyászolni? Adj hát időt magadnak! Légy türelemmel és merülj el az érzésekben, hiszen ez a lelki gyógyulás, vigasztalódás útja. Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Különösen fontos, hogy ne légy magányos a szakítást követő nehéz időszakban. Barátaidra, családtagjaidra számíthatsz ilyenkor. A kreatív hobbi, érdekes munka, sport, művészet ilyenkor segíthet érzelmi ingadozásaid ellensúlyozásában, sötét gondolataid elterelésében. Semmiképpen nem tanácsos azonban ilyenkor, bármilyen párkapcsolatba „beleugranod”, hiszen csak tetézed további lelki sérülésed esélyét.

Végül: a szakítás gondolata nem mindig egyenlő a szakítási szándékkal! Sokszor a kapcsolat átalakítására, a kapcsolati egyensúly megváltoztatására vonatkozó igényed jele lehet!

A témában kérdezz bátran, fordulj hozzám bizalommal!

A különválásból fakadó érzelmi problémáinkat lényegesen rugalmasabban kezeljük a férfiaknál, semmi okod sincs tehát, hogy tönkrement kapcsolatodban maradj, csak dönts megalapozottan!

Többen írtok nekünk, megromlott párkapcsolatotok jövőjét latolgatva. A döntés felelősségét önmagad viseled, néhány támponttal azonban segíteni szeretnénk, hogy megalapozottan határozhass kapcsolatod jövőjét illetően.

A párkapcsolat mindig két ember dolga s így a kapcsolattal való elégedettség mértéke is különböző lehet a felek részéről… Nem véletlenül mondják, hogy minden párkapcsolatban két kapcsolat van : az egyik a nőé, a másik a férfié.
Ez okozza a kapcsolat „önös”, szubjektív értékelését és azt, hogy gyakran csak az egyik fél éli meg a kapcsolat megromlását. Különösen igaz ez akkor, ha a pár tagjai képtelenek gondjaikat megbeszélni.

A kutatások szerint, mi nők valószínűleg érzékenyebbek vagyunk az érzelmi – lelki síkon jelentkező párkapcsolati gondokra. Nem véletlen, hogy a szakítások nagyobb részét a nők kezdeményezik. Az elkötelezettebb felet – általában a nőket – frusztrálják erősebben a párkapcsolat hiányosságai. Hiszen aki „többet vár” egy kapcsolattól, differenciáltabban érzékelheti annak minőségét.

A szerelmi kapcsolatok palettája igen széles, az egy éjszakás kalandon át, a laza együttjárásig, az együttélésig vagy akár az egy életre szóló házasságig. A kutatók a hosszabb távú intim kapcsolatoknak 5 szakaszát különböztetik meg : Vonzalom – Építkezés – Folytatódás – Hanyatlás – Befejezés. Bizony, az utolsó kettő is a „kapcsolati forgatókönyv” része, különösen együttjárásnál. Sajnos, egyre többször a házasságok esetében is… Csak ezt mintha nagyon nehéz lenne tudomásul venni!

Különösen a kapcsolat korai, kezdeti szakaszában és a kései, hanyatló szakaszban válik lényegessé a párkapcsolattal való elégedettségünk kérdése. Hiszen az amúgy kiegyensúlyozott kapcsolatban kevésbé riasztó számunkra a kapcsolat minőségi ingadozása, vagyis a „hegyek és hullámvölgyek”. Tehát, ha túl sokat töröd a fejed azon, „megéri” e számodra ez a kapcsolat, tekintsd gyanújelnek.

A félig megérlelt szakítási szándék jele lehet, ha úgy érzed, nem vagy már képes meglévő kapcsolatodba több energiát fektetni. „Inkább menjenek tönkre a dolgok. „Ezzel a stratégiával sokan csődbe juttatják kapcsolatukat. Elég megvárni míg párjuk „besokall” s így nem kell vállalni a döntés felelősségét… Vagyis a közhiedelemmel ellentétben, nem biztos, hogy az „elhagyott” fél az „áldozat”. Lehet, hogy tudattalanul mindent megtett korábban, hogy szabotálja a kapcsolatot, előkészítve így, hogy partnere szakítson vele.

A szakítási döntés hosszú folyamat. A szakításról való hosszas fantáziáláson át, a döntés meghozataláig s az új helyzethez való alkalmazkodásig. Az igazán megérlelt szakítási szándék jele, ha döntésedért tudod vállalni a felelősséget, anélkül, hogy ezt a másik félből akarnád kicsikarni vagy őt vádolnád a kapcsolat megromlásáért. A szakemberek szerint, a nők számára a szakítási döntés meghozataláig nehezebb az út, mivel hangsúlyosabban érzékelik a kapcsolati problémákat, mélyebben megélik. Míg a férfiak a szakítás utáni időszaktól szenvednek jobban. Ennek magyarázata, hogy a hölgyek inkább érzelmi – lélektani – kapcsolati síkon, vagyis a „helyén” kezelik a szakítás tényét. Míg a férfiak inkább elkerülő, elfedő stratégiákat alkalmaznak,(viharos társasági élet vagy új partner keresés azonnal), megnehezítve ezzel saját, megváltozott helyzethez való alkalmazkodásukat. A fentieket megerősíti az a tény is, hogy a nők által lezárt kapcsolatok ritkán folytatódnak barátsággal, mivel – úgy tűnik – az „elhagyott” férfiakat érzékenyebben érinti a visszautasítás. Ezzel szemben, az „elhagyott” nők hajlamosabbak a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva a kapcsolatot „barátságként” újraértékelni.

A vizsgálatok szerint megnöveli a szakítás esélyét ha a pár tagjainak életében hangsúlyos életmódbeli változások következnek be. Ilyen pl. diákoknál a tanév befejezése, más esetben a külföldi utazás, munkahelyváltás. Többen hajlanak arra, hogy inkább megromlott kapcsolatban éljenek, mintsem magányosan. Ezért megnövelheti a szakítás esélyét, a lezárás irányába billentheti a kapcsolatot, ha alternatív partner jelenik meg a láthatáron.

Mi a magyarázata annak, hogy oly nehéz szakítanod, mikor minden emellett szólna? Rokonaid, barátaid sem értik, miért gyötrődsz még mindig megromlott kapcsolatodban. Nos, erre a kötődés a magyarázat. Az ember általános tulajdonsága, hogy érzelmi kötődést alakít ki, meghatározott személyekhez. Ez meghitt, intim, folyamatos kapcsolatot jelent, aminek modellje kezdetben az anyához fűződő kapcsolatunk. Később ez a kötődés alapvető változáson megy át, az érett, felnőtt ember partneréhez kötődik ennyire mélyen, kizárólagosan. A kötődés jellemzője, hogy viszonylag hamar kialakul és nagyon nehezen szűnik meg. Ez okozza azt az ambivalenciát, amit a szakítás során átélünk és azt a hiányérzetet, amit párkapcsolat megromlása ellenére elszenvedünk.

Szerencsére e kötődés átvihető az új partnerre, megélhető egy következő kapcsolatban!