„Féltékeny embert szeretni olyan, mint tüskés rózsát ölelni. Akkor van a legnagyobb szüksége a szeretetre és a közelségre, amikor a legszúrósabb. Ám a „tüskés rózsa” valódi virággá alakítható, amint elfogadottnak és szerethetőnek tartod önmagad.” (Geist Klára)
Legalább önmagammal biztonságos kapcsolatban lenni…
Mondta célként kliensem, aki féltékenységének kezelése miatt keresett fel.
Hétköznapokban gyakran felmerül, mit kezdjetek a féltékenység érzésével?
Ez az írás, elsősorban ismeretterjesztési célt szolgál, a Pszichoforyou párkapcsolati Kibeszélőjében korábban elhangzott előadásom összefoglalója.
Kapcsolatotok féltése természetes, ám nem mindegy, hogyan kezeled.
Mindketten szenvedtek ilyenkor. Akár féltékeny lehetsz partnered testvérére, szüleire, barátaira is. Szenved aki féltékeny és akire féltékenyek. Hogyan tudtok építkezni, rombolás helyett? Hogyan segítsetek egymásnak? Tudatossággal, van megoldás.
Zöldszemű szörnyként tekints a jelenségre? Mert kóros, beteges, kapcsolatromboló, elnyomandó érzés? Vagy evoluciósan is hasznosként, ami a közeli szeretetkapcsolatok megóvását, fenntartását szolgálja (Ben-Zéev, 2000) Kutatása szerint, már a fél éves csecsemők is mutatnak féltékenységre utaló jeleket, ha édesanyjuk egy másik gyereket vesz ölbe. A kötődés kialakulása (6 hónapos kor) után, az oxitocin, mint kötődési hormon is felel a féltékenység érzéséért.
Shamay-Tsoory, Haifa Egyetem (2009) szintetikus oxitocint lélegeztetett be kísérlete résztvevőivel. Ha a személyek sikert értek el egy szerencsejátékban, ami a versengő, rivalizáló helyzetet szimbolizálta, intenzívebb örömöt és szeretetet mutattak a kontrollcsoport tagjaihoz képest. Viszont, ha vesztésre álltak, haragjuk, irigységük és féltékenységük is fokozottabb volt. A kötődés, „szeretet” hormonja, tehát pozitív és negatív irányban is felerősíti a társas érzelmeket, aszerint, hogy milyen gondolatokkal, eseményekkel társul.
A férfiak féltékenysége, inkább az apaság biztosítását szolgálja, így ők a párjuk szexuális hűtlenségére féltékenyebbek, fMRI vizsgálat szerint, bal frontális kérgük válik aktívabbá, melynek működése, a haraggal, agresszióval függ össze, ha elképzelik, hogy párjukhoz másik férfi közelít vagy elutasítják őket. A nők partnerüknek a másik nővel eltöltött idejére, érzelmi kapcsolódásra, flörtre féltékenyek, jobb frontális lebenyük válik aktívvá, ami a kirekesztettség, szorongás, szeretet kapcsolat féltésével függ össze. Ritchie és van Anders (2015) kutatása szerint, nőknél is megemelkedik a haragért felelős tesztoszteron szintje, a fenyegetettség miatt, ha partnerüket más nővel flörtölve képzelik el, érdekes, hogy a csókolózás gondolata, kevésbé borította meg a nők egyensúlyát. Illetve mindkét nemnél a stresszt jelző kortizol szint. (Takahashi 2006) A University of Delaware kutatói, Steven Most és mtsai, vizsgálatukban azt mondták a nőknek, hogy párjuknak fotók alapján, más nők vonzerejét kell megítelnie. A féltékenység miatti stressz, annyira beszűkítette a nők figyelmét, hogy nem tudták a célpontot követni a képernyőn. Így már azt is érjük, hogyan járul hozzá, mindkét nemnél, az érzelmi bizonytalanság által okozott stressz, a figyelem beszűküléséhez. Ezért válik sokszor csapdává, önfenntartóvá a féltékenység, zsigeri félelemmé, a beszűküléstől. Észérvek, racionális cáfolatok nem hatnak rá, ezért oly félelemkeltő.
Ahogy a fentiekből is látszik, sokan és sokféleképpen próbálták megfogalmazni a féltékenységet, mint jelenséget. Általánosságban igaz, hogy míg az irigység, azt jelenti, hogy arra vágyunk, amivel nem rendelkezünk, másik személy „javaira”, a féltékeny ember, a közeli szeretetkapcsolat elvesztésétől tart. Érdemes még megemlíteni a szégyent, amit mindkét fél átélhet, a féltékeny fél azért, mert elutasítják, megsérült az emberi méltósága. Akire féltékenyek, az pedig azért, mert „rossznak” érzi magát, erkölcsiségéhez kapcsolódik a szégyen, nem felel meg, egy „ideális” képnek. Ezt a közös szégyen érzést lehet aztán, növekedéssé formálni, a kapcsolat fejlődése során. Akire féltékenyek, ő sok esetben bűntudatot is átél, ami akadályoz is, de serkentheti is a változást, ha megfelelően átkereteződik, miszerint, nem a személye „rossz”, hanem valamilyen viselkedése helytelen. A destruktív rivalizálást is meg kell említenem a féltékenység kapcsán. A társas összehasonlítás jelensége természetes es fejleszti a személyiséget, ha ez építő versengés, „fejlődnöm kell, az énideálom felé”. A romboló versengés önmagunk vagy a másik fél degradálásával jár, gyakran ez jelenik meg a féltékenység kapcsán, annak a hiánya fáj, amiről úgy hisszük, nem rendelkezünk vele. Vita folyik arról, melyik a társadalmilag elfogadottabb, vállalhatóbb érzés, az irigység vagy a féltékenység. Sokan inkább, a féltékenységet gondolják elfogadhatóbbnak, mint a „szeretet” jelét. Sokkal inkább, a biztonság hiányáról van szó ilyenkor. A féltékeny ember azt tanulta gyerekként, hogy a követelőző tulajdonlás a „kapcsolat része”, hisz meghittség és elfogadás helyett bekebelezték és határait megsértve birtokolták, nem volt tere az ő igényeinek.
A féltékenység érzelmi komponense legtöbbször, a fenyegetettség érzése, kognitív része, a gyanakvás gondolata, viselkedéses szinten, pedig a nyomozás, kutatás jelenik meg.
Bram P. Buunk a féltékenység három típusát különböztette meg és ez az általánosan elfogadott.
A reaktív féltékenység, negatív válasz, a partnernek az érzelmi vagy szexuális hűtlenségére. Ilyenkor a poszttraumából adódó tünetek is befolyásolják a későbbi felépülést és ezt is kezelni kell. A megcsalás feldolgozása kapcsán, erről sokat írtam, beszéltem már.
A birtokló féltékenység, inkább a viselkedésben jelenik meg, „megelőzve”, hogy a partnernek harmadik személlyel alakuljon ki érzelmi vagy szexuális kapcsolata. Ez a birtoklás, sokszor zsarnoki, kontrolláló formát ölt. Vélhetően, a magasabb tesztoszteron szinttel összefüggésben, inkább férfiakra vagy „férfias tulajdonságokra” jellemző. Talán, ennél a féltékenység típusnál a leghangsúlyosabb az, hogy a másik ember, nem tulajdon, saját térre van szüksége. Gyakori a nyílt vagy rejtett bántalmazás ilyenkor. A rejtett formát nehezebb észrevenni, a megalázó megjegyzéseket pl.a partner külsejére, személyiségére nézve. Ez a birtokló kontroll, az egyéb baráti, családi kapcsolatoktól is elszigetelhet. A féltékeny fél legtöbbször nem lát rá saját működésére, hisz ő is ebben nőtt fel, számára ez, a „kapcsolódás” része. Akire féltékenyek, ő tehet lépéseket és kérhet támogatást, ám a birtokló félnek is együtt kell működnie a megoldásért. Máskülönben, véget ér az ilyen kapcsolat. Hullámvasút, mert pozitív aspektusa is van, a birtokló fél lehet időnként roppant nagyvonalú és tenyéren hordozó. Szélsőségek jellemzik az ilyen kapcsolatot.
A szorongó féltékenység jele, a gondolatban elővételezett kapcsolatvesztés és aggódás, rágódás. Ez a fejben átélt veszteségélmény is jelentős szenvedést okoz.
A negyedik forma, inkább klinikai szintű, a paranoid, téveszmés féltékenység, amikor valóság és fantázia összemosódik. Ennek kezelése pszichiáterre tartozik, legtöbbször gyógyszeres kezeléssel. Jele, hogy az ebben szenvedő ember, egyáltalán nem kizökkenthető. A partnernek is jelentős szenvedést okozva ezzel.
Tévhit, hogy a féltékenység az alacsony önbecsüléssel függ össze elsősorban, csak a nők esetében mutatkozik bizonyos korreláció. Magasan korrelált viszont, mindhárom típusa a szociális szorongással, neuroticizmussal, merevséggel és ellenségességgel. Ami még izgalmasabb, hogy elsősorban a szorongó ambivalens kötődési stílussal társult, biztonságos vagy elkerülő kötődésűek kevésbé féltékenyek. Ennek gyerekkori gyökere, hogy biztonságos érzelmi háttér esetén, az anya elérhető és kiszámíthatóan odafigyel, reagál a gyermek jelzéseire. Így a felnőtt párkapcsolatban, az illető érzelmi biztonsága belülről fakad és a világot is biztonságos helynek érzi. Elkerülő kötődésűeknél pedig, az elhanyagoló nevelés miatt, az illető azt tanulja, hogy bármit tesz, a végén úgyis egyedül marad, mindent önállóan kell megoldania. Nem igazán adja át magát a kapcsolatnak. A szorongó elkerülő, csendesen éldegél a saját világában párkapcsolaton belül, az elutasító elkerülő pedig több vasat tart a tűzben, nem engedi bele magát egyetlen kapcsolatba sem, ő lesz az, akire féltékenyek. A szorongó ambivalens, azt éli meg, hogy alárendelt, kiszolgáltatott, mint hajdanán, a szülővel való kapcsolatában is. Sérül a bizalom, mert az anya nem biztonságosan elérhető, így az illető a felnőtt párkapcsolatában is csimpaszkodó, követelő, tulajdonló lesz. Ráadásul, ha az apa is érzelmileg távol van a felnövő gyermek(ek)től, nincs aki korrigálná az anya, sokszor természetes bizonytalanságát. Feltétel nélküli szeretet helyett, inkább azt tanulja, hogy a szeretet kontrollja, hol egyik, hol másik személynél van, bármikor elhagyhatják. Az elhagyás fenyegetettségét viszi tovább a féltékeny ember. A korábban említett „tüskés rózsa” pont ez, az ambivalens kötődésből származó kikövetelő szeretet. Ráadásul, azt a figyelmet, amit a szülői kapcsolatban nem kapott meg, a felnőtt párkapcsolat, a jó esetben szimmetrikus, kölcsönös, feltételes jellege miatt, nem is tudja nyújtani. Ezért kéne a sokszor csimpaszkodó, követelőző „tüskés rózsát” megölelni, megvigasztalni, amit a partner nem vagy sokszor csak nehezen tud megtenni, mivel inkább távolítja ez a negatív „érzelem cunami”.
Ennek a tapasztalatnak birtokában kérdeztétek sokan, mi a megoldás? Hogyan tudjátok önmagatokat stabilizálni, legalább saját magatokkal biztonságosan kapcsolódni. Nyugodtabb érzelmi állapotban, jobb eséllyel tudtok partneretektől támogatást kérni. Még egy adalék a Buunk féle vizsgálatból, amiről az előadás során is beszéltem: nem függött sem személyiség jellemzőktől, sem kötődési stílustól az, hogy az elsőszülöttek voltak a legkevésbé féltékenyek.
Úgy tűnik, a kizárólagosság élményének megélése, egyfajta kulcs lehet. Ezért lobbanhat be a féltékenység, magától a kizárólagosság elvesztésétől való fenyegetettségtől is, legyen szó testvér kapcsolatról, a partner származási családjáról, barátságról vagy közös gyermek születéséről.
Ezért oly vigasztaló sokak számára, az előadás során ajánlott és bevált öngyógyító módszer, ami nem csodaszer és terápiás keretek között nagyobb hatékonysággal alkalmazható.
Érdemes picit lecsendesedni és visszaemlékezni, élményben visszatérni olyan helyzetekhez, ami a „jó kapcsolódásról szól. A „biztonságos hely” gyakorlatot mindenki jól ismeri. Amikor azonban, a saját szerethetőség, meghittség, bizalom, kizárólagosság élményéhez szeretnél visszatérni, akkor olyan helyzeteket érdemes felidézni, amikor a szülő vagy társad odafigyelt rád, szeretgetett, elérhető volt számodra. Sokan képesek felidézni például, amikor a szülő ölbe vette őket vagy játszott velük, mesélt. Egy egy ilyen emlékhez, a legtöbb esetben, mindenki hozzá tud férni, akit nem hanyagoltak el érzelmileg.
Párkapcsolati szinten is, amikor kicsúszik a talaj, érdemes a biztonságos, kizárólagos, meghitt pillanatokat felidézni, segít a „párkapcsolat biztonságos képe”, hogy stabilizálni tud önmagad és legalább „saját magadhoz biztonságosan kapcsolódj.” A szeparációs szorongás àltal okozott fenyegetettség érzése, egyik alapszorongásunk. Féltékeny klienseim ezért számolnak be arról, hogy az esték, éjszakák különösen nehezek lehetnek, a megélt egyedüllét, elhagyatottság miatt. Arra emlékeztetnek, amikor a szülő elérhetetlen volt, nem vagy kiszámíthatatlanul reagált, a cseperedő gyermek jelzéseire. Ezért jelent oly sokat, párkapcsolati szinten, a bizalom építésében, amikor a partner elérhető, válaszkész, valóban odafigyel, kíváncsi, reagál a telefonhívásra, akkor is ha barátokkal mozdul ki például. Mivel a féltékenység sokszor irracionális, a mérhetően megemelkedett kortizol szint miatt, olyan mértékű a szorongás, hogy a féltékeny fél észérvekkel nehezen meggyőzhető. A partner odaforduló tekintete, figyelő arca, nyitott testtartása és ahogy megérint, azt a vigasztaló érzést kelti, hogy kölcsönösen fontosak, elsők, figyelemre méltóak vagyunk egymásnak. Ezt a figyelmet egymásnak adjuk és nem másvalaki kapja. Az ilyen megteremtett, meghitt pillanatok, minden kimondott szónál jobban építik a biztonságot, bizalmat. Érdemes megtanulni, a haragotok mögé nézve, valódi kérést megfogalmazni egymás felé, ördögi parbeszédek helyett. Ehhez először, magatokban kell megfogalmazni, kinek, mire van szüksége. Ha igényeiteket korábban nem hallotta, hallgatta meg környezetetek, akkor ez elég nehéz, terapiás segítség szükséges lehet.
Az egymás iránti elérhetőségre, válaszkéségre egy tanulságos példa. Az egyik párral, ahol a pár egyik tagja, szorongva szerető, féltékeny volt és megcsalás miatti bizalomvesztés tovább súlyosbította a helyzetet, bizonyos idő után elkezdtük felépíteni a megelőlegezett bizalmat. Tudjuk, hogy bizonyos élethelyzetek, újra kihúzhatják a talajt, fenyegetőnek tűnhetnek a megrázkódtatás elővételezett ismétlődése miatt. A féltékeny fél, aki úgy nőtt fel, hogy szülei nagyrészt a saját konfliktusaikkal voltak elfoglalva és gyakran érezte egyedül magát, szorongott attól, hogy párja este társaságba megy. A partner, akire féltékeny volt, már hosszú ideje építgette a bizalmat, de azt mondta, jogosan, szüksége van saját térre, külön programokra is úgy, hogy emellett mindketten érzelmi biztonságban legyenek. A helyzetet nehezíti, hogy ilyenkor gyakran, mindkét fél szégyent él át. A féltékeny fél azért, mert megcsalták vagy érdemtelennek, méltatlannak érzi magát. Hisz korábban azt tanulta, személye nem elfogadható vagy értéktelen. Biztos valaki más kapja azt a figyelmet, együtt töltött időt, ami neki járna, valaki más fontosabb mint ő. Akire féltékenyek, ő pedig azért, mert „rossznak” érzi magát, fájdalmat okoz a másiknak illetve valóban történt olyan esemény, amit utólag morálisan helytelennek ítél. Azt is elmondta, hogy szeretné jól érezni magát, partnere nélkül is, bűntudat nélkül. Mire két ember eljut idáig, addigra már a kapcsolat határai újra tisztázottak. Kinek, mi fér bele a külön töltött időbe. Kizárólagos kapcsolatokban azt is tisztázzák, mit jelent a monogámia spektrumuk. Egy kávézás, érintés vagy csók (általában nem) belefér e. Ez a pár az átláthatóságban is megállapodott. Ez azt jelenti, hogy nincs a tulajdonló, birtokló, bekebelező kontroll, ami sok féltékeny ember családjában volt. A meghittséget a diszfunkcionális családokban a birtokló határsértés helyettesíti. Nem a szeretet kapcsolat miatt tesznek meg egymásnak dolgokat a családtagok, hanem a kontroll, tekintély miatt. A szeretet ára ilyenkor a teljesítmény, nem jár alanyi jogon. Aki így nő fel, nem élte meg, hogy öröm a léte, értékes, szerethető. Ezért feltételezi, hogy partnerének „nem öröm” vele lenni, máshol, mással, jobban érzi magát, tán az együtt töltött idő rovására is. Ez a közelség-távolság beállítás is kulcskérdés a párkapcsolatokban, féltékenység esetén, meg pláne. Mivel valódi intimitás helyett, inkább a birtoklás jelenik meg, újra kell gondolni, a dedikált közös időt is. Az első két év, „egymás bőre alá bebújós” szimbiózisának elvesztésével, sok bizonytalan kötődésű ember erősen szorongani kezd, a kapcsolat differenciálódásának hatására. Főleg akkor, ha a közös időben, nincs valódi jelenlét, figyelem. Meg is beszéltük, hogy az egymás melletti telefonnyomkodás, nem valódi egymásra figyelés. Ezt is újra kellett tanulniuk, ebben a kapcsolatban, hisz nem tanulták meg, hogy jelzésképesek legyenek illetve, hogy igényüket meghallja a másik. Így a partner külön töltött ideje, felérhet egy merénylettel.
A most említett esetben, a féltékeny fél megértette, hogy párjának, saját térre, „nyitott tenyérrel szeretésre” van szüksége, hisz a külön megélt élmények is szín hoznak a kapcsolatba. Akire féltékenyek, ő pedig biztosította az átláthatóságot. Megbeszélték, hogy nagyjából meddig tart a programja és megegyeztek a következő napi, együtt töltött időben. A tervezés kiszámíthatóságot, biztonságot ad. Megegyeztek, hogy a féltékeny fél próbálja elterelni a figyelmét, ha már, nem választott saját programot erre az időre. Telt, múlt az este, próbált késleltetni, önnyugtatni, ám amikor elhatalmasodott a szorongás, megcsörgette a párját. Partnere felvette a telefont, elérhető volt és még ott is hagyta a társaságot pár percre, „előre sorolta” párját” míg a megnyugtató beszélgetés zajlott. Így egyszerre épült a bizalom, hogy a másik elérhető, válaszkész. A tapasztalat, hogy figyelmet érdemelnek egymástól. Valamint az, hogy, dühöngés, harag, követelőzés helyett, valódi igényt megfogalmazva is képes a féltékeny fél törődést kérni. Hisz csak hallani akarta a másik hangját. Hálásak voltak egymásnak, az újra épülő biztonságért. Poszttraumás növekedés kezdődött, fejlődésnek indult egyéni és közös életük.
Az előadás során sokan kérdeztétek, hogyan viszonyuljatok az ex-ekkel illetve szoros barátokkal való kapcsolattartáshoz. A már említett kizárólagos, ketten megélt pillanatok, egymás előresorolása támogatják, hogy a biztonságos kapcsolat tapasztalata megteremtődjön és gondolatban előhívható legyen. Ha a partner pl. más program helyett, az együtt töltött időt választja, letölti a kedvenc zenénket, egymásnak apró kedvességeket teszünk, támogatjuk ezzel az érzelmi biztonságot. Ha a párkapcsolat vállalt, nincs titkolózás, tehát ismerjük egymás életének szereplőit, ez segít a féltékenység kezelésében, illetve meg sem jelenik. Az érzelmi elköteleződés megnyilvánulásai, annak kifejezése, hogy különlegesek vagyunk egymásnak, segít meghatározni, hogy kiemelt helyünk van egymás életében. Van egy bizonyos meghittség, ami csak a párkapcsolaté. Ez nem csupán a szexualitás meghittsége, hanem az elmondott, együtt megbeszélt dolgok, együtt megélt élmények, „egy világ, ami csak kettőnké” megnyilvánulásai. Amivel kölcsönösen kifejeződik az összetartozás, ami más, mint az ex-ekkel, barátokkal való kapcsolódás. Korábban már volt szó, erről a kizárólagosság igényről, amit ha gyermekkorban nem éltünk meg, akkor üresebb a tarsoly és ez, táplálja a féltékenységet.
Kérdeztétek még, mit tehettek akkor, ha másokat megnéz a partneretek. Mivel a féltékenység velejárója a fokozott éberség, ebben az esetben is előkerül a tolerancia ablak kérdése, hogy mi az, amit, jelen esetben, érzelmi bizonytalanságból, valaki kibír, elvisel. Elsősorban önmagadban érdemes átállítani ezt a küszöböt. Sajnos, akit gyerekkorban kevésbé ismertek el, nem dicsérték, ezt nehezebb megtennie önmaga vagy partnere felé. Sőt, gyakran azokra a tulajdonságokra vagyunk féltékenyek, amikről úgy véljük, mi nem rendelkezünk velük. Tapasztalat, hogy a destruktív rivalizálás, önmagad vagy a másik fél dühös ostorozása, építő versengésbe is fordítható. Az, hogy embertársainkhoz hasonlítjuk magunkat, természetes. Ám érdemes önmagadban megerősíteni, próbálgatni illetve fejleszteni, azokat a külső és belső tulajdonságokat, amikről azt gondolod, magabiztosságot adnak. Sok féltékeny ember, elkezdi túlhangsúlyozni azokat a tulajdonságait, amikről úgy véli, előnyösek lehetnek a partner szemében. Önelfogadásról akkor beszélünk, ha saját értékeikkel tisztában vagyunk, gyengeségeinket pedig elfogadjuk, elnézőek tudunk lenni önmagunkkal. Ez a biztonság lehet vonzó. Nyilván olyan helyzetekben, ahol a féltékenység miatt, kicsúszik a talaj, van egyfajta érzelmi regresszió, mindenki kicsivel a saját színvonala alatt teljesít. Érdemes gyakorolni, hogy értékes tulajdonságaidnak annyira tudatában legyél, hogy viszonylag nagyobb stressz alatt is képessé válj előhívni ezt az ismeretet. Sokat beszéltem arról, mennyire fontos, hogy ilyen helyzetekben is, konkrét, valós igényt fogalmazz meg, harag helyett. Érdemes a féltékenységet keltő helyzetekről később, nyugodt állapotban beszélgetni, mert így kölcsönösen befogadóbbak vagytok. Egy-egy órában, strukturáltan, a fókuszált figyelem terjedelme miatt, hogy ne uralja el kapcsolatotok minden területét ez a téma. Sokszor a partner sincs tudatában annak, hogy viselkedésével milyen fájdalmat okoz, mert legtöbbször a féltékennyé tevő fél érzéseire sem figyeltek oda gyerekként. Ha képessé váltok mentalizálni egymás érzelmi helyzetét, tehát megértitek, viselkedésetek következményeit egymás világában, képessé váltok szemszög váltásra, az kivezet a féltékenység ördögi és áldatlan párbeszédéből. Így nehéz érzelmi helyzetekben, ha a másik feltűnően bámul másokat vagy egy társaságban kevesebb figyelmet adtok egymásnak a kívántnál, elég egy szempillantással vagy egy megbeszélt mondattal utalni, korábbi egyességetekre. Kölcsönösen érteni fogjátok egymást, nem jön elő, a „nem elég jóság”, amiatt, hogy „ nem vagyok figyelemreméltó”-a féltékeny fél helyzete, „talán rossz vagyok, nem tudom jól csinálni”-a féltékennyé tevő fél helyzete. Arról is volt szó, hogy a bámulás kapcsán, akire féltékenyek, ő is elkezd rálátni, saját bizonytalanságára és elköteleződési problémájára azáltal, hogy rájön, rivalizáltatja a partnereit. Ez sokszor arról az érzelmi bizonytalanságról szól, hogy ő sincs biztonságban, kell egy nyitva hagyott kiskapu, az idealizált ex vagy a megbámult idegen fél. Ha képessé váltok kölcsönösen kifejezni, mennyire fontosak, különlegesek vagytok egymásnak, az sokat javít a helyzeten. Beszéljetek arról is, melyikőtöknek, mi számít elismerésnek. Sok meglepetésben lesz részetek!
Az előadás végén, azt kértem: „Ne legyetek csendben!” Az „önmagaddal való biztonságos kapcsolat” azt jelenti, hogy felismered saját határaidat és felelősséged a helyzet kezelésében. Ehhez igyekeztem segítséget adni. Ha képessé válsz, hogy párbeszédet kezdeményezz, féltékenységi jelenet vagy féltékeny partnered elutasítása helyett, az lehetőséget ad a felnőttkorban, hogy gyerekkori veszteségeteket korrigáljátok. Felemelő érzés, hogy Te már képes vagy máshogy csinálni. A féltékeny fél megéli, hogy nincs magára hagyva és megtanul csimpaszkodás nélkül szeretni. Akire féltékenyek, megtanul meghittséget adni, anélkül, hogy birtokolható lenne. A megszégyenülés ellentéte az autonómia, a tapasztalat, hogy lehetek olyan, amilyen szeretnék, úgyis elfogadnak. A gyerekkori, korábbi párkapcsolati veszteség korrekciója, a valódi megküzdés. A „tüskés rózsa” , valódi virággá alakul, gyökérrel, szárral, levelekkel és szirmokkal, mint teljes, vállalható személyiséged megjelenítője. Így tudsz önmagadhoz és tudtok ketten egymáshoz biztonsággal kapcsolódni. Ha pedig adódik féltékenységre okot adó helyzet, azt a korábbi, már pozitív tapasztalatok, megküzdés birtokában, képessé váltok biztonsággal rendezni.
